Horvát Köztársaság útikalauz bevezető
Hrvatska, Republika Hrvatska (horvát)
Terület: 56 542 km2
Népesség: 4 397 400 fő (2003)
Népsűrűség: 77,7 fő/km2
Főváros: Zágráb (Zagreb) 685 500 fő
Államforma: parlamentáris köztársaság
Nemzeti ünnep: jún. 25. (a függetlenség napja, 1991)
Közigazgatás: 20 megye (županija) és a főváros
Fontosabb települések: Split 173 600 fő, Fiume (Rijeka) 142 500 fő, Eszék (Osijek) 89 600 fő, Zára (Zadar) 68 900 fő, Slavonski Brod 58100 fő
Városi lakosság aránya: 56%
Pénznem: kuna (1 kuna=100 lipa)
Nyelvek: horvát (hiv.), olasz, magyar, német
Népcsoportok: horvát 82%, szerb 10%, bosnyák 1%, magyar 1%, egyéb (szlovén, olasz, cseh, stb.) 6%
Vallások: római katolikus 80%, protestáns 9%, ortodox 10%, mohamedán 1%
Születéskor várható élettartam: férfiak 71 év, nők 78 év
Népességnövekedés: 1,12%
Csecsemőhalandóság: 7,06%
Írástudatlanság: 3%
Férfiak/nők aránya: 0,94
Legmagasabb pont, hegycsúcs: Dinara, 1831 m
Legfőbb folyók: Duna (Dunav), Dráva (Drava), Száva (Sava), Mura, Kulpa (Kupa), Una, Neretva
Gazdaság: ipari agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 8800 USD (2002)
Munkanélküliség: 20%
Munkaerő: 1,7 millió fő
Infláció: 4% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 9%, ipar 33%, szolgáltatások 58%
Exporttermékek: közlekedési eszközök, textil, vegyipari termékek, élelmiszer, üzemanyag, energia
Importtermékek: gépek, közlekedési és elektronikai felszerelések, vegyipari termékek, üzemanyag és kenőanyagok, általános élelmiszer-ipari termékek
Főbb kereskedelmi partnerek: Olaszország, Németország, Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Ausztria, Oroszország
Tudnivalók, történelem, nevezetességek:
A Balkán-félsziget és Közép-Európa határán fekvő ország északi és keleti része az Alföldhöz kapcsolódó síkság (Dráva-Száva és Kulpa-Száva köze), amelyet kisebb középhegységek tagolnak (Bilo-hegység, Papuk, Psunj). A nyugati és déli részen a Dinári-hegyvidék ÉNy-DK-i irányú, jól karsztosodott láncai húzódnak. A partvonalat kísérő szigetek (Krk, Cres, Brač, Hvar stb.) is e hegység részei. Tengerparti sávja (Dalmácia) hosszan elnyúlik délkeletre az Adriai-tenger mentén. Horvátország mai területe az i. e. 1. században a Római Birodalom része volt, majd a 6. században érkeztek az első szláv népek, akik felvették a nyugati kereszténységet. Az első ismert horvát állam a 9. században alakult meg a mai Dalmácia területén, amely 1102-től a Magyar Királyság társországává vált, és 1918-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullásáig az is maradt. 1918. december l-jén Horvátország az újonnan megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, amelyet 1929-ben neveztek át Jugoszláviának. A második világháború során önálló horvát (usztasa) államot hoztak létre a németek gyámkodásával, majd a háború után az újjáalakuló Jugoszlávia egyik tagköztársasága lett.
Az 1991-ben megtartott népszavazáson a lakosság többsége a függetlenség mellett szavazott, amelyet 1991. június 26-án kiáltottak ki. Másnap az országot megszállta a jugoszláv szövetségi hadsereg, de a horvát erők egy véres háború során kiűzték őket. Területén a szerbek egy önálló államot hoztak létre, a Krajinai Szerb Köztársaságot, amelynek déli részét a horvát hadsereg 1995 nyarán foglalta vissza, a szerb megszállás alatt maradt Kelet-Szalvónia és Baranya pedig 1995-ben ENSZ-ellenőrzés alá került, majd 1998-ban került vissza Horvátország fennhatósága alá.
Az ország legfontosabb ásványkincse az Isztria-félszigeten bányászott bauxit, amire timföldgyártás és alumíniumkohászat épült. A horvát iparra elsősorban a munkaigényes ágazatok jellemzőek (elektronika, fémfeldolgozás), de a tengerparti városokban a kőolaj-finomítás és a hajógyártás is fontos gazdasági szerepet kap az ország életében. A mediterrán tengerparton olajbogyót, szőlőt, fügét, mandulát, citrusféléket és korai zöldségeket termesztenek. A kontinentális éghajlatú Dráva-Száva közét (Szlavónia) cukorrépa, búza, kukorica, napraforgó, hüvelyesek termesztése és fejlett állattenyésztés (szarvasmarha, sertés, baromfi) jellemzi. Igen jelentős az idegenforgalom, ami a hangulatos műemlékvárosoknak (Dubrovnik/Ragúza, Split/Spalató, Zadar/Zára), gyógyüdülőhelyeknek és az adriai tengerpart vonzásának köszönhető. A városoknak sok magyar vonatkozása is van: Pula/Póla az Osztrák-Magyar Monarchia hadikikötője volt, Zágráb városi életének felvirágoztatói a középkori magyar királyok voltak (Szt. László, IV. Béla). Abbázia (Opatija) a Monarchia legelegánsabb és legkedveltebb üdülőhelye volt. A Jugoszlávia szétszakadását kísérő polgárháború súlyos károkat okozott az ország gazdaságának, és az idegenforgalmat is Jelentősen visszavetette. A háborút követően komoly erőfeszítéseket tettek a turizmus ismételt fellendítésére, a turisták azóta jelentős számban látogatják a kellemes éghajlatú horvát tengerpartot.
The post Horvátország tudnivalók – Útikalauz országleírás appeared first on Ezüstszamár: Szállás és utazás blog-fórum.